Átölelni a párnát, és gondolni rá...

- Szívem szerint arra kérnélek, hogy fogd magad, és menj el, minél messzebbre. És amikor távolodni látnálak, utánad kiáltanék: gyere vissza! Aztán elölről kezdeném. 
- Egyszer csak abbahagynád. 
- Amikor elmész? 
- Amikor visszajövök. 
- Így szeretnéd? 
- Mégsem így lesz... 
Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet. És hogy ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár chardonnay iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot. És hogyan hihetted akár egyetlen rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved. És a lelked apró darabjai lassan helyre állnak. És a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elvesztek, lassan kezdenek elmosódni...
A szerelem megfoszt a gyermeki tündérvilágtól, megismertet a múlandóság élményével, felnőtté tesz.
És látom ôt, és elveszítem ôt, és szenvedek, mint egy kis napsütés a hideg vízben.

Remélem, ma felhív, s akkor jól lecsaphatom a kagylót...

Nyomok után kutatok az emlékezetem szűrőjén át, megpróbálom visszaidézni a pillanatot, amikor a dolgok kezdtek elromlani. Hol volt az a pont, amikor a szél feltámadt odakint, leveleket kavart könnyedén, megjelentek azok a kis kellemetlen fuvallatok, amelyek szoknyákat libbentenek föl, és kalapokat kapnak le fejekről? Az a pont, ahol egy filmben szélcsengők kezdenek hátborzongatóan csilingelni, boltok céltáblái nyikorognak és himbálóznak, kutyák vonítanak nyugtalanul, és az idősebb és bölcsebb városi népek gyanakodva néznek fel az égre? Mert az mérhetetlenül bosszantó a dologban, hogy semmi szokatlant nem vettem észre. Nem voltak áruló nyomok, nem voltak figyelmeztető jelek.

Nem akartam mást, csak felejteni. Néha úgy éreztem, sikerült, aztán mégis egyre-másra tértek vissza a részletek, mint a víz felszínén felbukkanó fadarabok, amelyek jelzik, hogy odalent egy hajóroncs hever. Egy rózsaszín felső, egy versike a nevemmel, az érzés, hogy valaki a nyakamra teszi a kezét. Mert ez történik, amikor megpróbálsz elmenekülni a múlt elől: nemcsak, hogy felzárkózik, de le is hagy. Eltakarja a jövőt, a tájat, magát az eget, míg nem marad más út, csak az, amelyik keresztülvezet rajta, az egyetlen amelyen valaha hazajuthatsz.

Nagyot dobbant a szívem, de nem akartam hinni neki. Már úgy éreztem, hogy megszabadultam mindentől, visszatérhetek a világba, és újra részt vehetek benne. Túl vagyok a nehezén - bár még hiányzik.

"Mostmeg széthullik minden, újra ittvagyok, itt lenn..."

"Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt hogy megsimogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát. Beléd szerettem egyszerűen és tisztán
Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle. 
Azt hiszem, ha egyszer te is azt éreznéd amit én amikor meglátlak, meghallom a hangod, és a szemembe nézel? azt hiszem bármennyien játszadoznának veled, akkor sem kételkednél....
Megtörtént az, amire nem számítottam. Te megjelentél és összekavartál mindent. 
Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.
Ez minden."

what's wrong.

Meglátni valaki valódi színeit nem mindig egyszerű. Néha be kell nézni a férfias külső mögé, hogy megleljük a törékeny egyént. Nem az ékszer csillogása árulkodik arról, hogy hamisítvány-e. Az igazságnak ki kell lépnie az árnyékból, hogy láthassuk a mosoly szépségét. Igen, mindenki elrejti valódi természetét előlünk, és sajnos csak akkor jövünk erre rá, amikor már túl késő.
Csakúgy, mint az évszakok, az emberek is képesek változni. Nem túl gyakran esik meg, de amikor igen, majdnem mindig jó. Néha a törött az, ami újra egész lesz. Néha nyitni kell az új emberek felé és beengedni őket. De legtöbbször csak egy embert érint, aki valójában fél kimutatni, mit is érez, mikor megkapja a lehetőségét annak, amit sosem remélt. És néhány dolog sosem változik.

dream.

Mindnyájunkban ott dereng az igaz és jelenlevő élet emléke, valahányszor egy kínos álom a képzelet és őrjöngés világába vet minket. Küszködünk az éjszaka agyrémei és rettenetei ellen, s közben érezzük, csak lidércnyomás az egész, és erőlködünk, hogy felébredjünk; de mintha egy ellenséges hatalom ragadna meg újra és újra, hogy visszalökjön a borzalmas tehetetlenségbe, ahol egyre gyászosabb képek, egyre gyötrőbb fájdalmak ostromolnak és kínoznak.

Álomvilágban éltünk eddig...

"Amikor a pillangó megmozdítja a szárnyát, fuvallat száll az egész Föld körül; amikor porszem esik a földre, az egész bolygó egy kicsit súlyosabb lesz, és ha lábaddal toppantasz a Föld kissé eltér a pályáról. Amikor nevetsz, körben terjed a vidámság, mint a tóban a vízgyűrűk, és amikor szomorú vagy, sehol senki nem lehet igazán boldog."

szeretlek. / Aliihmm. : ]

„Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás, csak visztontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.”

Bocs.

Bizonyos fajta fájdalmat nem tudnak a kórházban gyógyítani, ezért a szenvedők megteszik, amit tudnak, hogy magukat gyógyítsák meg. A magány fájdalmát gyógyítani lehet új barátokkal. A gyötrő bűntudatot enyhíteni lehet pénzzel. Az égő vágyat csökkenteni tudják apró kedvességgel. De sajnos mindig lesznek olyanok, akik nem gyógyulhatnak meg, mert rájönnek, hogy még több fájdalom vár rájuk...

Ön sztárolás. Mond nem szálltál el egy kicsit?

Nem igazán vagyok előíttéletes és ezzel az illetővel sem voltam az.

Lehet, hogy "híres" vagylegalább Ő így gonfolja pedig igazából

egy senkiházi. Nem akarom alul írni Őt, mert lehet, hogy

néhány emberrel elég jól kijön de Nekem megmutatta ki is igazából.

Hát ez az arca valahogy nem tetszett.

Szerintem,így igazán senkinek nem mutatkozott be mint nekem.

Mindenki éli az álomvilágát erről a "hírességről", hogy mekkora arc,

pedig sehol semmi. Ez "kicsit" tréé.

Beszélsz vele kétszer és már szereted és írod neki, hogy "hiányzol"

stb..

Mi hiányzik? az amit igazából nem is ismersz?

 Hát az tényleg nagyon hiányozhat...

Nem is ismered és nem is vesztettél vele semmit,  szóval nemérdemes

hiányolni. Én sajnos ismerem.

Nem bántam meg, hogy megismertem mert így nem hiányolom,

mert tudom, hogy nincsértelme mert egy utolsó sekiházi.

Lehet, hogy egyes csajokat tud szédíteni a: "szeretlek" és "akarlak"

szavakkal de nálam ez nemjött be.

Szerintem ezt nem sürün mondják az emberek egymásnak, legalábbis Én nem

sűrűn használom. Sőt..

Ráadásul ha tényleg szeret akkor, hogy tud kb 2-3nappal később össze jönni egy csajjal.

Ez enyhén szólva szánalmas. Engem Ő már hidegen hagy. Nyomora nem érdekel.

Felőlem gondolhatja magáról, hogy híres max a kamuzásról megvezetésről lehetne híres

de talán még arról se...

De majd valaki szépen felnyitja a kicsi szemét, hogy rohadt nagy álomvilágban él.

Ezt valamilyen szinten csak sajnálni lehet. De igazán még azt sem érdemli meg.

Erről ennyit.

Paranormal Activity

2010.Október.21.-> Paranormal Activity 2

Magyarországon Október 21.-én  vetítik.

Előzetes:  http://www.youtube.com/watch?v=07XbSk7Rjt4

Mi tuti ott leszünk.

Az első rész is nagyon bejött nekünk mikor megnéztünk.

Volt jópár résznél sikítás,felugrás mondhatni párszor megijedtünk.:"DD

Szóval  rohadt jó lesz.: D

Zűr hátán zűr..."

"Olyan nap ne lenne mostanában, hogy ne lenne kisebb-nagyobb zűr.
Hát ma mai elég nagy volt.
Mivel tegnap elmondták nekem, hogy mit mondott rólam az
álllítólagos volt "legjobb barátnőm", akkor (csütörtökön) utolsó óránk
után elindultunk a suliból kifelé. Időközben kiderült, hogy egy másik lányt is kibeszélt
elég "szépen"...Láttuk, hogy ott megy kiabáltunk neki... megvárt.
Megkérdeztük, hogy miért mondta azt amit mondott... hát elég jól letagadta nekünk.
Aztán láttam MSN-en, hogy mivan neki kiirva, hát enyhén szólva néztem nagyokat...
Ma pedig kedves Osztályfőnökünk  közölte velünk, hogy a Lány anyja felhívta őt, hogy én
megvertem a lányát. Na mondom hudejó, semmi ilyen nem történt, csak félre értették a helyzetet,
rohadtjo... Rászántunk egy órát kb erre a beszélgetésre olyanok derültek ki, hogy mi
"szépeket" mondunk a lányról, hát ilyen rohadtul nemvolt. Aztán kiderült, hogy a csaj nem is azt adja elő
otthon mint ami történt. Szóval az anyja is tök mást mondott. A Lány nem is mert ma suliba jönni, és
állítólag nem is fog már többet jönni, mivel ő megy át másik suliba. Hát igen neki egy 20éves pali fontosabb
mint az állítólagos "legjobb barátnője"  Én kb ennyivel le is zártam a témát.

A délután sokkal jobb volt.(:
AliiH-val elmentünk zuglóba az orvosi eredményeimért. Utána bementünk árkádba szétnézni.
Hát Apacsba alig fértünk be mivel annyian voltak.. szal pc-t se tudtam nézni...
Tökjól el baromkodtuk az időt... szeretlek AliiH.<33
6óra fele csörög AliiH telója, hogy siessünk le a  4-esre, mert nagy zűr van.
Nah elindultunk felszálltunk a 85E-re kb 10-15perc alatt oda értünk, idegesek voltunk
enyhén szólva, hogy mivan.
Oda értünk, Merci elmesélted, hogy mivan. Nah nagyonjó... mehettünk sárgához megkérdezni, hogy kinek van meg R. száma hát tökjó senkinek.. oké... akkor elmentünk felkapuztunk R.-hez , hogy most akkor mivan.
Hát ő tagadta az egészet és kérdezte, hogy mi honnan tudunk ezekről.. ebből levettük, hogy igaz.
Nem mert lejönni a ház elé és ott megbeszélni és a kaputelefonba is alig mert beleszólni... szánalmas.
Hétfőn remélhetőleg ez is meglessz beszélve, mert remélhetőled ő be mer jönni suliba.:"DD
Ha meg nem akkor megint kapuzunk ennyi.;)

Nem pont a legjobb...

"Mikor szembesülsz azzal, hogy a legjobb barátod igazából nem is az.

Talán ez az egyik legrosszabb érzés, de idővel megpróbálsz beletörődni.

Nekem sikerült, jópár ember segitségével,de sikerült. Nagyon nehezen sikerült 

de rájöttem, hogy nem ér annyit, hogy szomorkodjak miatta.

Mára-már megutáltam a legjobbbarátnak  hitt Lányt, elég furcsa, mert

Én tényleg azt hidtem hogy ténlyeg ő a legjobb barátnőm de mégsem.

Túl sokat hazudott Ő ahhoz, hogy én ujra és ujra ne haragudjak rá.

Ez már odáig fajult, hogy kb 3hete nem is beszélünk, különösebben nemrossz

mivel vannak mások akiket, úgy igazán szeretek.

 Ők mindig mellettem vannak, és ezért nagyon hálás is vagyok nekik.

Tudom, hogy ők mindig melllettem fognak állni történjen bármi is.(:

A mai nap is kissé zürös volt, de azért jókat nevettünk.

Suli után történtek érdekes dolgok de majd holnap kiderül, 

hogy milyen következményei lesznek... ha lessz is bármi komolyabb 

azt úgy is együtt oldjuk meg. 

Köszönök nekik mindent.♥"